Magyar Táj Magyar Ecsettel / JuhÁSz Gyula: Magyar TÁJ, Magyar Ecsettel

lassan-sült-tarja-egyben

Mikor elbúcsúztam, a falon megakadt a szemem egy meleg, magyar lélektől ragyogó képen. Ezt József festette, a mi magányos barátunk, aki úgy vágyott ki a régi magyar polgári szürkeségből és úgy vágyott vissza, Párizs gőgös palotái fölött az áldott magyar melankóliába, József festette ezt a képet, aki Uzsoknál fekszik és nem fest többé magyar tájat magyar ecsettel. A nagy tűz lángjánál, a mi kedves, szent, ifjú régi tüzeinkre gondolván, bocsáss meg János, hogy most így elbeszélgetek hangosan, magammal. És irigylem Józsefet, a művészt, aki elment az örök békébe, közanyánk temető ölébe Tömörkénnyel, a mi közös öreg barátunkkal, végtelen nyugalomban darvadozni, szép csöndesen...

Magyar táj, magyar ecsettel - YouTube
Magyar abszurd : hungary
Magyar táj, magyar ecsettel - Minálunk
Valaki tud mesélni urbán legendákat magyar politikusokról? 🙈 : hungary
Magyar táj, magyar ecsettel - Juhász Gyula - Érettségi.com

Magyar táj, magyar ecsettel - YouTube

Magyar abszurd : hungary

Magyar táj, magyar ecsettel - Minálunk

Magyar táj, magyar ecsettel – Artkalauz
Növények/K/Kis vérfű – Wikikönyvek
Friss időjárás jelentés pécs
Ambrózia étterem hajdúszoboszló

Valaki tud mesélni urbán legendákat magyar politikusokról? 🙈 : hungary

Magyar táj, magyar ecsettel - Juhász Gyula - Érettségi.com

A Magyar Tájak című virtuális kiállítás az alábbi linken érhető el:

100 Ft-os kérdés: Lehet írni a Káslernek, cc-zve Viktort, hogy mégsem előre megy az ország?

Magyar táj, magyar ecsettel - YouTube

Az Ipar utcai fiúkra gondoltam, mikor a napokban meglátogattam őt, aki ma első vezető embere Szegednek. A régi szobában leltem, a régi könyvek, képek és szobrok között. Olyan ez a kis szoba, mint a kultúra leydeni palackja, zsúfolva benne, ami szépet, jót, igazat művészetben, tudományban szegény, de dicső emberi fajtánk és szegény, de nem reménytelen szegedi életünk eddig megmutatott. Fáradtan és csüggedten jöttem, de a küszöbét átlépve éreztem, hogy tizenöt évet léptem át és szomorú, ám érdemes ifjúságommal találkoztam megint. Az Ipar utcai fiúk az időben nagyon erősen készültek valamire. Az életre, a magyar életre, amelyé a jövő, így gondoltuk, és amely akkor Ady Endre első verseiben, Jób Dániel novelláiban, Rippl Rónai képein bizonytalankodott. Mi oly végtelenül fiatalok voltunk. Rabok, akik a pávát várják, a szabadulást a tunya, beteg, romlott magyar élet tömlöcéből. Jánosnak akkor gyönge volt a szeme a sok könyvek fölött való virrasztástól, nagyon fájt neki az élet, egy hervadt nyárvégi estén a platánok alatt Ady párizsi strófáit zümmögte leverten az őszről, amely itt járt és ő tudja csak, Lajos, a szobrász, aki távoli lüktető metropolisokból jött meg nagy tervei tüzével, Kornél, az énekes, akinek tündöklő tenorja akkor még néhányunk igéretes titka volt és én vigasztaltam, mint ahogy ő adott erőt és hitet nekem, mikor egy sanyarú őszön beállítottam hozzá, mint egy kicsinyes felföldi kisváros nyomorúságainak szökevénye.